Az általam várva várt tavasz még nem érkezett meg, de van helyette hó. Mégpedig nem is kevés. Úgyhogy jöhet a szánkózás, családi hóemberépítés, angyalkázás, majd jöhet a jó meleg szobában egy film előtt, egy könyv mellett mondjuk a következő csokitorta tejszínhabbal, házi baracklekvárral megbolondítva.

Hozzávalók:

20 dkg étcsokoládé

20 dkg cukor

20 dkg vaj

10 dkg liszt

4 tojás

vaníliaaroma

A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Az étcsokoládét a vajjal mikróban összeolvasztjuk, majd belekeverjük a cukrot, vaníliaaromát, lisztet, végül egyenként hozzádolgozzuk a tojásokat. A masszát egy kivajazott, kilisztezett formába öntjük, majd 25 perc alatt sütjük. Akkor jó, ha a külseje ropogósra sült, belül pedig szinte olvadósan puha. Ha kész, kivesszük a sütőből és ha langyosra hűlt, felszeleteljük. A legjobb baracklekvárral, de ehetjük tejszínhabbal, vaníliafagyival, porcukorral megszórva. Abbahagyhatatlan.

Ha vendégeket várunk, mindig igyekszünk valami különlegessel, valami nem mindennapi fogással előrukkolni. Aztán mikor kész a főétel, jön a következő kérdés: "Mi legyen mellé a köret?" Bár a variációk száma végtelen, én is hajlamos vagyok leragadni a sült krumpli, krumplipüré, párolt rizs hármasánál. Megfogadtam, hogy ez az egyébként nagyszerű hármas ezentúl végső megoldás lesz, mindig próbálok valami különlegesebbet készíteni köret gyanánt is. 

Ez a sült krumplit mi fokhagymás tejben pácolt rántott karajjal ettük, isteni volt.

Sütés előtt:

Sütés után:

A krumplikat héjában félkészre főzzük, majd megpucolva, felnegyedelve egy kisebb tepsibe rakosgatjuk. Meglocsoljuk olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk, bőven megszórjuk friss rozmaringgal, és egy egész fej gerezdekre szedett fokhagymát dobunk mellé. A fokhagymát meghámozni nem kell, mert az aromáját így is átadja, és így héjában sülve édes, puha, krémes lesz a belseje. Előmelegített sütőben 180 fokon 15-20 perc alatt megpirítjuk a burgonyát. 

Tegnap gyönyörű napsütéses idő volt. Ilyenkor hajlamos vagyok úgy gondolni, hogy vége a télnek, jön végre a tavasz és vele a madárcsicsergés, virágillat, kiskabátka, tavaszi cipő... Ennek még sajnos valószínűleg nincsen itt az ideje, de a napot kihasználva felkötöttem a hordozókendőmet, beleültettem az 5 hónapos Tündérkémet, és irány egy jó nagy séta a napsütésben, friss levegőn. Ilyenkor a Picim nagyokat alszik, én feltöltődök, és hazatérve meglepem magamat, no meg persze a kedves férjemet valami édes finomsággal.

Tegnap ez készült:

Hozzávalók:

A barna tésztához: 1 tojás, 1 evőkanál étolaj, 15 evőkanál liszt, 11 evőkanál cukor, 2,5 dl tej, 2 evőkanál kakaópor (cukrozatlan), 1 teáskanál sütőpor, 

A fehér krémhez: 25 dkg túró, 1 tojás, 1 evőkanál búzadara, 1 csomag vaníliás cukor, 5 evőkanál cukor.

A barna tésztához a tojást a cukorral , olajjal habosra keverjük. Egy másik tálban a lisztet elkeverjük a kakaóporral, sütőporral, majd ezt a lisztes keveréket a tejjel felváltva a tojáshoz keverjük. A fehér krémhez valókat összekeverjük. A tésztát egy sütőpapíros kb 20x30 cm-es tepsibe öntjük, majd foltokban a tetejére csurgatjuk a túrós krémet. Előmelegített sütőben, 180 fokon sütjük 20-25 percig (tűpróba).

Napok óta nem sütöttem semmit, és már nagyon vágytam egy kis édes ropogtatnivalóra. Valami egyszerű, de mégis variálható kekszet szerettem volna; valamit, ami hamar készen van, sok lesz belőle, és nem túl édes. Ez lett belőle. Egy egyszerű vajas keksz, amibe én most ízesítésként 1 narancs reszelt héját tettem, de mehet bele fahéj, csokidarabkák, citrom reszelt héja és leve...

Hozzávalók: 

50 dkg finomliszt

15 dkg cukor

35 dkg puha vaj

1 vaníliás cukor

1 citrom vagy narancs reszelt héja

1 tojássárgája

csipet só

a díszítéshez kristálycukor

A hozzávalókat összegyúrjuk, folpackba csomagoljuk, majd 2 órára hűtőbe rakjuk. Közben a sütőt 175 fokra előmelegítjük, és két 30x40 cm-s tepsit sütőpapírral kibélelünk. A tésztát megfelezzük, majd egyenként 1 cm vékonyra kinyújtjuk, és késsel 2x7 cm-s darabokra vágjuk. A kekszeket a sütőpapírra rakosgatjuk, megszórjuk kristálycukorral, villával megszurkáljuk, hogy ne púposodjon fel, majd 20 perc alatt aranysárgára sütjük. Ha kész, kihűtjük, és jól záródó fémdobozba tároljuk.

Kedves férjemnek tegnap volt a szülinapja, és ez alkalomból szerettem volna meglepni valami finomsággal. Nehéz ügy ez az Ő esetében, mivel nagyon kevés sütire mondja azt, hogy "hűűűha", szóval nem az a tipikus édesszájú. Nála a krémes torta egyértelműen kizárva, a hideg finomságok szintén, de egy valamit nagyon szeret - ez a diós kosárka. Rengetegszer mesélte már, hogy kisebb korában milyen finomat csinált a szomszéd néni. Finom házi baracklekvárral, sok-sok dióval, omlós tésztával... Nem volt kérdés, hogy rendhagyó módon ezzel fogom köszönteni. Nagy sikert aratott, jópár darab után mondta, hogy tegyem el, mert hamar el fog fogyni. Ennél több dicséret azt hiszem nem is kell!

Íme a recept:

Hozzávalók:

Tészta: 40 dkg liszt

1 sütőpor

10 dkg cukor

4 tojássárgája

25 dkg margarin

kis tejföl

Töltelék: 40 dkg darált dió

30 dkg cukor

4 tojásfehérje

baracklekvár

A tészta hozzávalóit gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, majd hűtőben pihentetjük úgy kb fél órát. Közben elkészítjük a tölteléket, amihez a fehérjéket kemény habbá verjük, egy másik tálban összekeverjük a darált dió a cukorral, majd a a cukros diót a habhoz keverjük.

A tésztánkat fél cm vastagra nyújtjuk, majd a kosárkaformával szaggatjuk, és mindegyiket kibéleljük a tésztával. Az aljára teszünk 1-1 kávéskanál baracklekvárt, erre halmozunk a töltelékből, majd előmelegített sütőben 190 fokon 15-20 perc alatt sütjük.

Mivel nekem 20-25 kosárka formám van, ez az adag pedig többre elegendő, így a kimaradt tésztából és töltelékből készítettem egy egyszerű rácsos diós linzert. Kinyújtottam a maradék tészta 2/3-át, majd egy kisebb tepsibe helyeztem. Tetejét megkentem bőven baracklekvárral, rásimítottam a maradék diós tölteléket, majd a maradék tésztával berácsoztam a tetejét.

Kedves Látogató!

Köszöntelek az oldalamon. Gondoltam egy nagyot, és elérkezettnek látom az időt arra, hogy megosszam Veletek kedvenc receptjeimet, munkálkodásomat a konyhámban, no és persze itt az ideje rendszerbe szedni a lakásban szanaszét heverő jobbnál jobb receptjeimet. A finomságok mellett néha-néha helyet kap majd egy kis kreatívkodás is, mert ez a másik nagy hobbim.

Igyekszek rendszeresen jelentkezni, folyamatosan szépíteni, bővíteni blogomat. Remélem, minél többször visszanéztek az oldalra.

Kellemes időtöltést!